Miért ilyen nehéz megtalálni, elindítani az életet megváltoztató lavinát???
Mennyiszer halljuk ezt az aprócska szót: "Nem" Hány ember sértett, szomorított már minket el ezzel a semmirekellőnek tünő szóval? És mi, hány embert sértettünk meg vele??? Gondolkozzunk csak el rajta! :P
Kifejezetten én is sokat használom ezt az utóbbi időben! Persze, hogyha nem is éppen ilyen durván, de körülírva, kikerülve azt. Mivel sosem voltam képes valakit megbántani azzal, hogy durván, keményen visszautasítom. Így inkább -ami még rosszabb- minél tovább húzom a dolgot, és magamnak is ártok ezzel, nem csak a másiknak... Végül is, melyik a jobb???
Tehát a "nem"! A visszautasítás! A választás!!!
Igaz, talán egy kezemen meg tudnám számolni, hogy kiket utasítottam vissza ily módon. De arra már két kezem sem lenne elég, hogy megszámoljam, mennyiszer "sírtam" vissza a helyzetet, hogy így megváltoztassam a múltam, aminek köszönhetően talán a jelenem, jövőm is változhatna. Hogy menyiszer is? Milliószor és egyszer kívántam már azt, hogy visszamenjek a múltba csak egy rövid időre is, mondjuk 10 percre! Hogy mit is lehet ilyen kis idő alatt megtenni? Azt, amit én akarok, biztosan! Untig elég lenne nekem 10 aprócska perc, amiben megoldanám a gondjaimat, vagy talán még nagyobb káoszt varázsolnék pár szóval : "Bírlak téged!" Tényleg! Miért olyan nehéz ezt kimondani?
Miért kell annyit agyalni azon, hogy mikor, hogyan mondjuk ezt el? Végül is, nem egy beszédet akarunk előadni millió ember előtt. Csak egy embernek kellene elmondanunk két aprócska szót(annál nagyobb jelentőséggel). Mi a nagy probléma ezzel? A szívás meg az, hogy mikor már készen állnál a dolog elmondására, akkor eltünik. Eltünik az, akiről azt hittük, hogy tökéletes, tökéletesen illik az életünkbe. És tévedünk, pofáraesünk. Pedig ott volt a lehetőség, az a szikra, ami elindíthatta volna a lavinát. Az az egyetlen egy aprócska hópehely, ami egy olyan nagy dolgot eredményezhet pusztán azzal, hogy leesik. És ezzel a jelentéktelen tettel elindíthat valami olyat, valamit, ami akár pusztítást is okozhat. A lavinát, amiről minden lány, minden nő álmodik. És végül is, mi lenne az? Hisz sosem tudjuk meg! Csak álmodunk valamiről, a nem létezőről.
Pedig azt mondák, hogy arra vezetett volna a boldogsághoz vezető út! Hogy ott, közösen minden jobb lett volna. De rájöttem, hogy csak az ábrándaim játszadoztak velem. S semmi sincs úgy, mint ahogy én azt valamikor elképzeltem. Mikor átléptem édes álmaimból a csúf valóságba, rá kellett döbbennem, hogy semmi sincs úgy, mint valaha az álmaimban. Hogy minden megváltozott, és egy kiskapu sincs többé. Hisz ez a való világ, ahol nincsenek kiskapuk, nincs semmi, ami kirántana a mindennapokból , csak nagyon rövid időre. És hát, az sem tart sokáig, az sem segít többet...
Love, xoxo:
A drága Nea♥