Hogy mi is a meglepetés??? Rossz helyen tapogatóztok, ha arra gondoltok, hogy a buli! Persze, az is csúcs volt, de most nem erről írnék. Az igazság az, hogy elég nekem facebookon egy profilkép csere és az érzéseim változnak! Vagy ez egy hosszú folyamat egyik megállója? És csak megsegíti az egészet a képcsere? Persze, pirosról kékre váltani nem nehéz, de talán így van ez a szerelemmel is? Hisz úgy tartják, hogy szerelem és utálat között gyenge szál húzódik, nem? Hát azt hiszem, nálam ez a szál megszakadt, így átálltam az "utálat" mellé. És végre ott vagyok, ahol nem szakad a part, ahol már az élet is vidámabb, ahol jönnek a további megpróbáltatások.
Igen, egy újabb Deja vu érzés, és mindennek vége! A túllépésnek, a nem-visszanézésnek, és a nem-agyalni-hüeségekeneknek... Persze, ha úgy vesszük az egészet, akkor ez is egy azok a helyzetek közül, amikre mások azt mondják, hogy "lehetőség". Erre én meg, hogy "Bakker, ez nem igaz!" (vagy valami hasonló hangzik el, amit inkább nem írnék ide le... xP). Mindenesetre ez az új helyzet annyira ismerős. Valaki (ismeretlen srác) felvesz skypere, majd írogatunk. Először nem akaródzik nekem, majd neki nem, majd megint nekem. Majd egészen jól elvagyunk, és úgy érzem, egész jó a társasága. Majd elmegyünk egy táborba, ahol jól kijövünk, majd utána meg semmi, mintha le se b@szna... Ezután meg legyél jól!!! Acch, b@zd meg!!! Ez lehetetlen. De mint mondtam, pirosról kékre váltani nem nehéz! Hát hagy éljek már én is ezzel, bakker...