Mint mindegyik eddigi történetem, ez is abban a valamiben kezdődött, amit a felnőttek "életnek, világnak" neveznek. Túl sok a halmozott munka, és így, elhavazva, talán mindent könnyebben túlreagálok. De nyugtatni sem tudom magam mivel... Így ez egy kicsit elcseszettnek tünik, de nem csoda, hisz az is!!! :P

Acch! Azt mondom, állandóan azt mondom, hogy túlléptem bizonyos embereken. Sajnos csak most jöttem rá, hogy ez nem ilyen egyszerü. Ha valakibe belehabarodsz, akkor nem tudsz oly könnyen kimászni belőle. Ez olyan, mint reggel suliba menet. Este vagy nehezen alszol el, vagy olyan gyorsan, hogy annyit se tudsz mondani "Szép álmokat"... Mikor meg kelni kéne, vagy ötször lenyomod a vekkert azzal a indokkal, hogy "Már csak 5 perc, hisz van időm!" S mikor végre kivánszorogsz az ágyadból, rájössz, hogy mindjárt elkésel, és mégsincs annyi időd, amennyire számítottál. Ezzel a mondanivalóm annyi lenne, hogy vagy olyan gyorsan belehabarodsz valakibe, hogy észre sem veszed. Vagy szép lassan, lassacskán, s közben minden egyes apró részletet alaposan megfigyelhetsz. A poén meg benne az, hogy mikor már teljesen belemerülnél az egészben, akkor, pont akkor zavar fel valami. Valami, ami észhez térít. De te csak halogatod, és hiú ábrándokkal szépíted a valóságot. Rossz esetben még mások is egy álomvilágban ringatnak, és abból már nehéz a kiút. De valamikor fejreesel, és rájössz, hogy mindez nem volt valós. Mármint az érzelmeid igen, de az a kép nem, amit kialakítottál magad, vagy mások segítségével... 

Tanulság? Ilyen esetben nincs, vagy csak simán nem használ xP

Love, xoxo:

A drága Nea ♥

Oldal: 16.: Psszt, beszélj!!!
Nea´s Diaries - © 2008 - 2025 - neadiaries.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat